Közoktatási intézményt alapíthat és tarthat fenn az állam, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, az országos kisebbségi önkormányzat, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, továbbá a Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkező, jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, alapítvány, egyesület és más jogi személy, továbbá természetes személy.

Pedagógusok Szakszervezete  Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete

A kötelező pedagógus-továbbképzés Magyarországon 1997-ben jelent meg. A rendszer kialakításakor az volt a cél, hogy a pedagógusok az alapképzésben megszerzett szakmai, szaktudományos ismereteiket frissíthessék, megismerjék az egyes tudományterületek új eredményeit, új ismereteket, készségeket sajátíthassanak el. A pedagógusoknak hétévente kell továbbképzési kötelezettséget teljesíteni, amely megtehető 120 óra akkreditált továbbképzéssel, pedagógus-szakvizsga vagy azzal egyenértékű vizsga (például közoktatási vezetői) letételével, illetve graduális és posztgraduális képzésen való részvétellel. A létrehozott továbbképzési struktúrát költségvetési forrásokból finanszírozták, indulásakor a mindenkori közoktatási költségvetés 3 százalékát irányozták elő, de 2000 óta a költségvetési tárgyalásokkor döntik el, mennyi fordítható erre a célra. A továbbképzési normatíva 1999-ben volt a legmagasabb, (személyenként 21 800 forint), majd fokozatosan csökkent az erre szánt összeg.  Voltak ugyan programok – Comenius 2000 közoktatási minőségfejlesztési program, Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP), SzakMA fejlesztési program – amelyek keretében ezeket a továbbképzéseket támogatták, de egyre több pedagógus saját maga fizeti a képzése költségeit. A kötelező pedagógus-továbbképzés rendszeréről, az esetleges változásokról dr. Hoffmann Rózsával, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkárával beszélgettünk. -         Ön szerint mennyire vált be a rendszer eddig? -         Kiváló elgondolás volt, hasznos és szükséges, hogy szervezett és államilag finanszírozott pedagógus-továbbképzési rendszer működjön – mondja. – Nagyon jól indult, és megfelelő összeg is rendelkezésre állt a célok megvalósításához. Ami a rendszer hibája volt, hogy bár a továbbképzési programokat akkreditálni kellett, de semmiféle ellenőrzést nem rendeltek hozzá, és ezáltal bármilyen képzés támogatására lehetőség nyílt, olyanokra is, amelyek eredménye kétséges. Időközben sok pénzt kivontak a rendszerből, már nem áll rendelkezésre elegendő forrás, lényegében az állam kezdett kivonulni a továbbképzés rendszeréből. Ezen nem segített az sem, hogy lehetővé tették, hogy a továbbképzés 120 pontos kreditértékének nagy részét önképzéssel is lehet teljesíteni, hiszen egy pedagógus esetében az önképzés evidencia. Továbbképzésre szükség van, de az állami pénzen finanszírozott továbbképzést az oktatáspolitikai célok szolgálatába kell állítani elsősorban, és csak másodsorban kell szolgálnia a pedagógusok egyéni elképzeléseinek kielégítését. Ez utóbbira is szükség van, hiszen aki egy ilyen szolgálatot vállal, mint a pedagógus hivatás, az megérdemli, hogy ha őt valami különösen érdekli, és ehhez továbbképzésre tart igényt, ahhoz kapjon támogatást. Azonban alapvetően nem ezt kell szolgálnia a továbbképzésnek, hanem a közoktatás állandó változásait, fejlődéseit kell követnie. Éppen ezért a központi céloknak alárendelt programokra kell nagyrészt fordítani a támogatási összeget. Erre volt példa öt évvel ezelőtt, amikor bevezették az érettségi reformot, és a továbbképzési támogatás nagy részét az érettségi felkészítőre fordította az állam. Most is készülünk sok olyan feladatra, változásra a közoktatásban, amelyek képzéshez kötöttek, ilyen lesz például a külső támogató szakmai ellenőrzési és értékelési rendszer, amelyhez szakértőket kell képezni. -         Egy pedagógus milyen változásokat fog érzékelni? -         Alapvető változások nem lesznek. Jónak tartom, hogy hétévenként 120 óra képzésen kell részt venni, azt is jónak tartom, hogy ezt nagyrészt az állam finanszírozza. Ha sikerül ezt a rendszert megerősíteni, akkor a pedagógus szempontjából lényeges változás nem lesz. Talán annyi, hogy kevésbé fognak teljesülni az egyéni elképzelések, sokkal inkább az érvényesül, hogy a közoktatásnak mire van szüksége. Kicsit kisebb lesz a szabadság a programok közötti választásban, és jobban fogjuk terelni azokra a feladatokra, amelyeket a közoktatási rendszerben megjelennek. Most, ha arra van kedve egy pedagógusnak, hogy a könyvkötészet történetét tanulmányozza, és erre talál akkreditált továbbképzést, akkor a kreditpontjait felhasználhatja erre is. És bár lehet, hogy kultúrtörténeti szempontból ez fontos téma, de nem feltétlenül szükséges, hogy erre költsünk állami pénzt, miközben a halmozottan hátrányos gyerekek oktatása szempontjából sokkal fontosabb lenne, ha minden pedagógusnak lenne alapvető gyógypedagógiai képzettsége. Jelentős összeget szeretnénk fordítani például a gyógypedagógiai, pszichológiai képzettség fejlesztésére. Támogatni kívánjuk azokat a továbbképzéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kémia, fizika, matematika, biológia tantárgyak oktatását meg lehessen újítani. Ilyen jellegű képzésekre van szüksége a közoktatásnak. Én azt mondanám, hogy legalább 80%-ban a központi szándékot szolgáló továbbképzésre kell költeni a támogatást, és 10-20 %-ot meghagyni az egyéni elképzésekre. Járható út lehetne, hogy a pedagógus a kiváló munkája jutalmaként támogatást kapjon olyan képzésekhez, amely a műveltségét gyarapítja, érdeklődését elégíti ki, de a közoktatásfejlesztési stratégiához közvetlenül nem kapcsolódik. -         A pedagógusok önrésze növekedni fog? -         Húsz százalékos önrész mindig volt, ez meg is marad, mert ezzel érdekeltté lehet tenni a pedagógust is. Ez a befektetés sok esetben azonnal meg is térül, ha például pedagógus szakvizsgás képzésen vesz részt az illető, akkor a szakvizsga után magasabb fizetési kategóriába kerül. Egyre többen vannak, akik saját maguk fizetik a továbbképzésüket, vagy azért, mert teljesíteni akarják az előírt kreditpontokat, vagy azért, mert egy téma annyira érdekli őket, hogy készek áldozni rá. Ezt azonban nem lehet elvárni a pedagógustársadalomtól. A pedagógusfizetések emelésével párhuzamosan elképzelhető lenne, hogy az állam visszavonul a finanszírozásból, de ez jelenleg nem valósítható meg. -         Juthat elegendő pénz erre a célra? -         Megpróbálunk megfelelő összeget biztosítani a pedagógus-továbbképzésre, mi több, Európai Uniós források is rendelkezésre állhatnak. Növekedést nem tartok valószínűnek, de stabilitást, a támogatás szinten tartását igen. B.E. www.mot.hu