A jó középiskola boldog embert nevel, nemcsak tudást ad!
Most, hogy többet foglalkoztunk a középiskolai jelentkezésekkel elkapott a láz: mi lenne, ha a most 3.osztályos legkisebb gyerekünknek kellene éppen középiskolát választanom? Bár már 3 gyerekünk van túl a középiskola választáson, most sem lenne ez egyszerű kérdés, mert a kicsi persze megint másféle gyerek, mint a nagyok voltak.
Vegyék fel az egyetemre!
Nekem is az jutott először eszembe, ami a legtöbb szülőnek szokott, akinek gyerekében mutatkozik némi érdeklődés valamely tantárgyak iránt: olyan iskolát választanék, ahonnan be tud majd kerülni a felsőoktatásba.
A legtöbb kiadványban jó szempontokat találunk, ha a majdani egyetemi felvételi elérése a cél: milyen az iskola felszereltsége, melyik tanulmányi versenyen milyen eredményeket értek el, stb.
Tudással feltöltendő gépként, vagy érző emberként kezelik?
Ami azonban minden kiadványból kimaradt – és nem is lehet pár mondatban érzékeltetni: milyen emberek fogják tanítani a gyermekemet? Hogyan bánnak majd vele? Van-e idő arra az emelt szintű érettségire felkészítő, sokszor estébe nyúló tanítás forgatagában, hogy a gyerekem lelkével is foglalkozzanak? Lesz-e ott tanár, aki észreveszi, ha próbál teljesíteni, de valamiért – akár egy társakkal való összezördülés, vagy netán kamaszkori szerelmi bánat miatt – átmenetileg elakad?
Számít-e az iskolának a gyerekem, mint ember, vagy bekerül egy darálóba, ahol mindegy milyen áron, de hozni kell a teljesítményt?
Rémtörténetek
Elképesztő történeteket hallani arról, mennyire csak a tölcséren betöltött tudás az érdekes egyes intézményekben! A ELTE Bölcsészkarának hallgatójaként annak idején az egyik tanárnőm mesélte, hogy a kisfia akkor lett elsős, és micsoda kemény követelményeket támaszt a gyerekek és szüleik elé az az elit egyházi iskola, ahová beíratták.
Decemberben lázas beteg lett a kisfiú, de nem volt idő kifeküdni a betegségét, otthon is minden nap órákat tanulnia kellett betegen, mert nem szabad lemaradni! Az édesanyja azt is elmondta, hogy rendszeresen fáj a gyomra a gyereknek, amit csak a stresszre tudnak fogni, de nem viszi másik iskolába a gyereket, mert bele kell jönnie, hogy bírja a tempót.
Ugyanilyen rémtörténeteket hallani középiskolásokról is, akik az érettségire, versenyekre, nyelvvizsgákra készülnek.
Egészséges lélekkel biztosabb a jövője
Félre ne értsen, nem azt akarom mondani, hogy nem kell a nyelvvizsga, hogy mondjunk le az emelt szintű érettségiről!
Tartsuk szem előtt azonban, hogy mit bír a gyerekünk úgy, hogy közben egészséges marad, és a felnőtté válásához elengedhetetlenül szükséges társas kapcsolatai sem sérülnek, nem kell kiiktatni a baráti találkozásokat, de még a randikat sem teljesen az életéből.
Vekerdy Tamás ajánlott a minap egy könyvet a Nők Lapja hasábjain, melyet Csíkszentmihályi Mihály és Reed Larson írt. A címe: Kamasznak lenni. A könyv tanúsága szerint, ha a gyerekünk jól érzi magát az iskolában, élvezi az iskolai kihívásokat, azt érzi hogy az iskola előremozdítja az ő személyes céljait, akkor a személyisége erősödik, fejlődik. Ezzel szemben gyengítik a fejlődő embert a folyamatos negatív visszajelzések, ami bizony sokakkal előfordul, ha emészthetetlen mennyiségű tárgyi tudást kell(ene) magukévá tenniük.
Felnőttként is átéljük – ki rendszeresen, ki ritkábban – milyen frusztráló, ha több feladatot kellene elvégeznünk, mint amit normális emberi tempóban lehetséges. Ugyanilyen frusztráltak lehetnek a gyerekeink is a túlzó elvárások következtében.
Elvész a tanulás öröme
Az egyik legnagyobb veszteség, ami középiskolás gyerekünket érheti, hogy végképp megutálja magát a tanulást. Ezzel szemben a munkaerőpiac mai legfőbb elvárása, hogy képesek és hajlandók legyünk magunkat folyamatosan képezni/átképezni.
Hogyan válasszon akkor megfelelő középiskolát?
A legfontosabb kérdés, hogy gimnáziumba, vagy szakközépiskolába/szakiskolába jelentkezzen. A gimnázium felel meg azoknak a diákoknak, akik biztosan a felsőoktatásban akarják folytatni a tanulmányaikat, vagy akiknél nem lehet még biztosan tudni, hogy képesek lesznek-e teljesíteni a felsőoktatási felvételi követelményeket. Utóbbi esetben ugyanis az érettségi után még mindig lehetősége lesz a gyereknek OKJ szakmát tanulni, akár felsőoktatási szakképzésben is.
Honnan tudhatja, hogy emberileg is megfelel majd a középiskola?
Sajnos erre vonatkozóan nincs támpont az iskolaajánló kiadványokban, csak az odajáró diákok, szülők véleménye alapján – ami persze rendkívül szubjektív – próbálhatja felmérni.
Jó lehetőség, ha részt vesznek nyílt napokon, ahol nem is annyira a meghirdetett programok adhatnak támpontot, mint inkább az, ha egy kicsit be tud látni a kulisszák mögé: beszélgessen minél több oda járó diákkal, a tanárokkal. Érdemes megfigyelni, hogyan fogadják, ha bekopog az iskolatitkárhoz, vagy miként beszélnek a tanárok az odajáró diákokkal. Ez a megfigyelés, ha ott tud tölteni egy-két órát, már adhat némi benyomást az intézmény légköréről.
Sokat mondhat persze az intézmény honlapja is, amennyiben odafigyelnek a szerkesztésére: milyen a stílusa, mennyire épít kapcsolatot a szülőkkel, van-e hely a diákélet megjelenítésére a diákok részéről.
Remélem sikerült egy kicsit segítségére lennem a választásban, jól döntenek, és gyermeke örömteli időként fogja megélni a középiskolás éveket!
Szenes Nicolette
ügyvezető
mot.hu
